Kedves gyergyóiak!Fontos egy vallomással kezdenem ezt a nyílt levelet, hogy senki ne gondoljon rólam többet, mint ami vagyok, vagy mint aminek látnia kell engem annak érdekében, hogy egy tiszta képet kapjon az én szolgálatomról.Bevallom nektek, hogy annak ellenére, hogy láttam dolgokat beteljesedni, amit előre megmutatott nekem a Mindenható Isten, néha még én is kételkedem abban, hogy Istentől vannak azok a képek, amit eddig közzétehettem. Sőt, van, hogy szinte remélem is, hogy nem Tőle van minden, amit az elmúlt időszakban láthattam arról a városközösségről, amely földi otthonomul szolgált több évtizeden keresztül. Ugyanis némely képek, amelyeket az Úristen megmutatott, igencsak rémisztőek, és én még a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánom, hogy beteljesedjen rajtuk az, amit láthattam Gyergyószentmiklósról, és némely gyergyói polgártársamról, akiket álomban elém hozott az Ég és a Föld Teremtője, a mi Atyánk.Tehát ilyen tekinteteben a kételkedő Tamásban és a Jézust háromszor megtagadó Péter apostol jellemében is magamra ismerek, mert én még azok után is nehezen tudok hinni, hogy az én testi szemeimmel láttam beteljesedni olyan dolgokat, amelyeket az Úristen előre megmutatott álomban.És ami még ennél is rosszabb: a kétségen kívül kezd kialakulni bennem egy közömbösség is a polgártársak iránt, ugyanis némelyeket, akikről az Úristen képeket mutatott, személyesen is megkerestem, hogy elmondjam, mit láthattam, de a többség semmilyen reakcióval nem illette a megkeresésemet. Tehát, ha a megkeresettek reakciójából akarom megítélni az én szolgálatomat, a demokrácia elvei szerint, abból, hogy hányan fogadták hálával, és szívlelték meg szavaimat, amelyet Isten nevében szólhattam, arra a következtetésre jutok, hogy velem van a legnagyobb baj ebben a városban, amiért olyan dolgokat látok, amiket a legtöbben vagy nem látnak, vagy nem akarnak meglátni.Ezen a ponton önkéntelenül is hivatkoznom kell Krisztus beszédére, aki azt mondja, hogy ne a látszat szerint ítéljünk, és azt is mondja, hogy ‘Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.’Ezek szerint Teremtőnk nem a demokrácia elvei és nem a többség véleménye szerint ítéli meg a világot és az életünket, hanem az Ő szava szerint, amelyet figyelmen kívül hagy, és valósággal szégyell a mai kereszténység.Egyedül a város ellenNéha úgy érzem, hogy (fizikailag) egyedül vagyok az egész városközösség ellen. Csakhogy én nem mint ellenség szólok kedves polgártársaimhoz, hanem mint barát. Én csak látszólag vagyok a közösség ellensége, mert folyamatosan arról beszélek, hogy az európai pénz, az európai jólét és az európai kényelem, amire mi egykor annyira vágytunk, nem oda visz, ahova bárki is szeretne menni, hanem hatalmas fájdalomba, lelki gyötrelembe, szenvedésbe és önpusztításba. Azonban mivel a legtöbben nagyon megszerették ezt a jólétet és a kényelmet, és azzal azonosulnak, ellenségként tekintenek rám, és a Mindenható Istenre, aki által szólhatok. Pedig nem én vagyok az igazi ellenség, hanem az az új európai értékrend, amelyet mindannyian megszerettünk, és amely valóságosan lélektelenné teszi mindazokat, akik azt a szívükbe fogadták.Felhozok egy példát, hogy mindenki megérthesse, miről beszélek.Amerika és OroszországEgyszer egy asztali társaságban, amelynek a legtöbb résztvevője a szüleim korosztályából való, szóba jött a két legnagyobb világhatalom, Oroszország és Amerika közötti konfliktus. A legtöbben Amerika mellett tették le voksukat, azt mondván, hogy most sokkal jobb, mint régen volt. Ugyanis a régi rendszerben szigorú szabályok voltak, és nem lehetett az embereknek csak úgy összegyűlni, és beszélni egymással, mert ha a hatóságok tudomást szereztek arról, annak súlyos következményei voltak. Erre én azt kérdeztem, mit gondoltok, mikor gyűltek gyakrabban össze az emberek egy meghitt beszélgetésre, mikor ragaszkodtak jobban egymás társaságához, mikor voltak segítőkészebbek? Akkor, vagy most? Erre mindenki azt válaszolta, hogy akkor.Azután pedig azzal érveltek, hogy akkor nem volt szabad Istenről beszélni, sőt, némelyeknek még templomba járni is tilos volt. – Jelzem, hogy nem egy olyan beszélgetésről van szó, amelynek központi témája Isten, hanem átlagos, katolikus polgárok társalgásáról, akiknek nem szokásuk a hétköznapokban Istenről beszélni, vasárnaponként pedig nem szólnak bele a pap szavába. – Erre azt kérdeztem, hogy szerintetek, mikor beszélgettek többet Istenről az emberek, mikor ragaszkodtak jobban a templomba járáshoz...
Más
Menos
Jul 7 202528 m